A tisztelt ház legközvetlenebb alakja, az MSZP fenegyereke. Ha a történelmi távlatokat nézzük, aligha mutatna jól valamely nemzettragédiákkal sújtott korszakban, inkább képzelnénk mögé háttérül a ferencjóskás „boldog békeidőket.” Vele jó volna színházban megnézni a Dogville-t, utána az utcán sétálva kicsit szomorkodni, hogy miért nem hozzák soha Magyarországra Caravaggio festményeit. A Duna-parton egymás szavába vágva József Attilát idézni, hogy a Blöff című film szállóigévé lett mondatait röhögve menjünk be egy romkocsmába. Ott kivilágos virradatig kvaterkázni, közben már sokadszor kérni az ingyenes üzemű zenegépből a Gyöngyhajó lányt és a Szimpátia az ördöggelt. Idővel még az „Egyedül vagyunk, Tibor, egyedül!” klasszikust is beleszőnénk a tréfáink közé. De nem bánná, mert előtte jó sokat szidnánk a „nem az ország, csak a miniszterelnök” Orbánt és a jogállamot vesén rugdosó, identitásproblémás Fideszt.
Ez azonban csak az egyik arca Szanyi kapitánynak, ahogy a hívei hívják. Reálállamférfiként olyan határozottsággal áll a flaszteren, hogy tudható, szavainak valóságalapja van. A 2004-ben megjelent könyvének címlapján nem véletlenül virítanak a márványrepesztőn döngő szavak: Minden másként lesz. Meggyőződéses antifasiszta, hittel vallja, a szélsőjobboldalt bizony ütni kell. Annyi engedményt hajlik tenni nekik, amennyi a könyvében áll: „Nekünk is van egy legendás nemzeti madarunk, a turul. Ahol csak lehet, márkanévként kellene használni, például Turul töltött káposzta, vagy Turul töltött paprika. […] Igenis merjük használni a saját adottságainkat, ne ijedjünk meg az újításoktól. A turul szó nagyon szép szavunk, idegen kiejtésben is jól hangzik. Azt sem tartanám butaságnak, ha az illetékes hatóság előírná, hogy minden magyarországi étteremben fel kellene venni a választékba a töltött paprikát és a töltött káposztát.” Kedves jobbikosok, kedvenc szocialista politikus?
Ellenzi a neoliberális gazdaságpolitikát. Kemény kritikusa az MSZP-t romlásba döntő Gyurcsánynak, aki szerinte maga szivárogtatta ki az őszödi beszédet. Ezért is mondja talán, hogy a 2014-es miniszterelnök-jelöltnek egy Medgyessy-reinkarnáció kell lennie. Szanyi maga ilyesmire nem pályázik, a hétvégi tisztújításkor arra kér felhatalmazást, hogy a pártot felfuttassa addig. Szereti a terepmunkát, hisz benne, hogy a politikát az emberek közt kell csinálni. A változás híve, vele az MSZP történetében először fordul elő, hogy a hivatalban lévő pártelnöknek kihívója lesz a kongresszuson. Ráadásul egy olyan államférfi, akit négyszer választották egyéni képviselővé. Szűkebb pátriáját, a XIII. kerületet megművelt virágoskertnek tartja. Nem volna jó erre a kertészre bízni az egész országot?
