A rendszerváltás utáni magyar politikai élet legragyogóbb üstököse. Tekintélye, karizmája, sziklaszilárd moralitású elvei, országépítő és országjobbító tettvágya a magyar történelemben csak I. Szent Istvánéhoz, IV. Béláéhoz és Széchenyi Istvánéhoz mérhető. Kérlelhetetlen, mindmáig tartó kommunizmusellenessége és szabadságvágya már az őt országszerte híressé tevő beszédében is megnyilatkozott, amit Nagy Imre újratemetésén a budapesti Hősök terén mondott. Döntéseiben mindig következetes és jó stratégának bizonyult, legyen az az oxfordi egyetemi tanulmányok abbahagyása az országgyűlési képviselőség kedvéért vagy épp az 1992-93-as konzervatív fordulat a pártjában, a Fideszben. De még hosszan sorolhatók a mellette szóló érvek.
Már az eddigiek is arra predesztinálják, hogy nagyformátumú pártvezető legyen, majd Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnöke. Kétszer is! Személye a garancia, hogy még hosszú évtizedekre kitart az balliberális áfium ellen való orvosság, amely 1998 után 2010 elsöprő kétharmados felhatalmazást kapott a fülkeforradalom népétől. Ezt tisztelik, félik és gyűlölik benne az esküdt ellenségei is kül- és belföldön, mártsák tollukat vitriolba, szavaikat kígyónyelvet öltögetve fröcsögjék és nyomatékosítsák ármánykodásaikat az egyre fogyatkozó médiatúlsúlyukkal.
Hiába minden! A privát életében is termékeny, ötgyermekes apa mellett idén a fagyos januárban is 400 ezer ember állt ki. Ha egy nemzeti ünnepen pódiumra lép, a lényeglátó, helyzetfelismerő tárgyilagossága ellenére is buzdító szavait helyben százezrek isszák, a tévéképernyők és az internet előtt ülve pedig milliók helyeselnek neki. Ahogy azt megtették a kontinens Magyarországgal gyakran túlságosan is szigorú, elfogultsággal aligha vádolható politikusai is az Európai Unió soros elnökségének sikeres levezénylése után. Idáig eljutni a világvégi Alcsútdobozon és Felcsúton eltöltött gyerekkor után: méltányolandó teljesítmény!
Az igazi egyéniség azonban a bajban mutatkozik meg. Orbán Viktornak ebből is jócskán kijutott. Az örökös elnök vezetése alatt a Fidesz eddig csak minden harmadik választáson vitte sikerre a polgári, mérsékelt jobboldali eszmét. A kommunista utódpárt és a liberális szövetségeseik a kézezres évek első évtizedében – boksznyelven szólván – pontozással és nem kiütéssel győztek. Az a konzervatív oldal privilégiuma lett, és előreláthatóan az is marad hosszú parlamenti ciklusokra előre. Hajrá Fidesz! Hajrá Orbán Viktor!
